Roma emberek Romániában

Petre Pandelică Életrajz  |  Roma emberek Romániában Kérdések és válaszok

Petre Pandelică | Roma emberek Romániában

Az európai roma kisebbségekről, cigányellenességről és üldözésről további olvasnivaló itt: Roma holokauszt >>

Történeti háttér

A romák elődei Észak-Indiából Európába vándorló nomád népek voltak a 8-10. század között. Sok európai, mivel azt hitték, hogy Egyiptomból érkeztek, "cigányoknak" nevezte őket.

Az Európába érkező "cigányok" később három törzsre bomlottak, a legismertebbek a romák és szintók. Amíg a szintók leginkább Nyugat-Európában találhatók, a romák főleg Kelet-és Közép-Európában terjedtek el.

A romániai földbirtokokon sokan közülük rabszolgaságtól és üldözéstől szenvedtek. A román fejedelemségek tartották Európában a leghosszabb ideig rabszolgaságban a romákat 1385 és 1856 között.

A második világháború kezdetén közel egymillió roma élt Európában, körülbelül ennek fele a kontinens keleti felén. A roma népesség többsége nem részesült oktatásban, és nagyon szegény körülmények között élt. A nomád romák létszáma azonban már csökkenésnek indult a 20. században.

Hétköznapok

Az 1930-as népszámlálás szerint Romániában kicsit több mint 260 000 roma ember élt. Sokan közülük kovácsként, ezüstművesként, kézművesként, vagy zenészként és cirkuszi állatidomárként dolgoztak. Néhányan saját üzletet is tudtak nyitni, különösen a cipészek.

A roma férfiak és nők általában nagyon fiatalon házasodtak, és sok gyermeket vállaltak. Sokan átvették a befogadó ország vallását, így például Romániában a romák főleg ortodox hitűek voltak, de ezzel együtt megtartották hagyományaikat esküvői, családi, temetési szokásaikban.

Anyanyelvük a romani nyelv, bár sokan románul is beszéltek. A roma emberek aluliskolázottsága általános probléma volt, sok gyereket a szüleik befogtak a földművelés vagy állatartás munkálataiba, így nem tudtak iskolába járni.

Általában elszigetelt közösségekben éltek, különösen a nomád csoportok, akik ide-oda vándoroltak, karavánjaikat a városok vagy falvak peremén elhelyezve.

A náci politika hatása a romák és szintik életére

Hitler 1941-ben elhatározta, hogy Észak-Erdély elvesztéséért cserébe Romániának adja Transnistria területét. Ugyanebben az évben  Antonescu tábornok elrendelte a zsidók deportálását Besszarábiából és Bukovinából az újonnan szerzett területre. Ugyanez a sors sújtotta a romániai romákat is 1942-ben.

A rendelet a "veszélyes" romákról tett csak említést, vagyis a nomádokról és munkanélküliekről, vagy a büntetett előéletűekről. Ennek ellenére sok letelepedett romát is elhurcoltak otthonaikból. Végül 25 000 roma ember érkezett Transnistriába.

A deportálásokat a rendőrség és a csendőrség hajtotta végre. A letelepedett roma családokat marhavagonokba terelték és így vitték el őket, míg a nomádokat saját szekereiken, amit azután elkoboztak tőlük.

Miután megérkeztek Transnistriába, a romákat a szabad ég alatt hagyták. Már ekkor is nyomorúságos helyzetben voltak, hiszen rengeteg volt a gyermek, a nő és az öreg. Nem volt elegendő élelmük, vizük és meleg ruhájuk. Később a román hatóságok kiürítettek pár ukrán házat és beköltöztették a romákat, de sok család egyetlen szobában zsúfolódott össze.

Továbbra is nagy problémát jelentett az élelem előállítása, az embereknek vadállatok után kellett vadásznia. Ha az őrök házon vagy a táboron kívül találták őket, az életüket kockáztatták. Ezért a túlélés érdekében még a kannibalizmus is előfordult. Az őrök rengeteg embert bántalmaztak, megerőszakoltak, megkínoztak.

A háború vége és a háború utáni sors

Köszönhetően annak, hogy a háború a végéhez közeledett, és Németország és szövetségesei vesztésre álltak, a német és a román seregeknek vissza kellett vonulniuk, ami lehetővé tette a deportáltaknak, hogy visszatérjenek Romániába.

A hazafelé út hetekig tartott, néha vonatra vagy szekerekre tudtak szállni, de leginkább csak gyalogoltak.Sok roma embernek hátra kellett hagynia a családját, gyermekeit, szüleit vagy nagyszüleit, akik nem voltak képesek gyalogolni, így Transnistriában maradtak.

Hazatérésük után azt találták, hogy minden tulajdonukból kifosztották őket, otthonaikat elkobozta a Romanizálási Nemzeti Központ.

A visszailleszkedés folyamata általában az egyén szerencséjén múlt; néhányan tudtak munkát találni és lett családjuk, mások továbbra is a szegénység peremén tengődtek. A romák még ma is rengeteg előítélettel szembesülnek Romániában, és egyre jobban elszigetelődnek a társadalomban.   square.jpg