Válassz nyelvet! 
English 
svenska 
română 
polski 
Lithuanian 
Deutsch 
Az eviani konferencia küldöttei.
4. REAKCIÓK | ELLENÁLLÁS | MENTÉSI AKCIÓK 4.1 Újságcikkek a novemberi pogromról | 4.2 Menekültpolitika Európában | 4.3 Merj nemet mondani | 4.4 Ellenállás | 4.5 Embermentők
Ez a feladat az eviani konferenciának nevezett történelmi eseményről tartalmaz információkat. A feladat elvégzése után jobban megértheted az emberi jogok problémakörét, különös tekintettel arra a kérdésre, hogy hogyan tekintünk az újonnan érkezőkre ma.
Egy nemzetközi konferencia összehívása
Megközelítőleg 65 millió ember élt Németországban, amikor a nácik 1933-ban megszerezték a hatalmat. Ennek kevesebb mint 1 %-a volt zsidó. A hatalomátvétel után a nácik hamarosan olyan törvényeket és rendeleteket léptettek életbe, amelyek egyre nehezebbé tették a zsidó kisebbség életét, olyan nehézzé, hogy a zsidók jelentős része úgy érezte, nincs más választása, mint elhagyni az országot.
Németország, és az 1938-ban Németországhoz csatolt Ausztria zsidó lakosságának helyzete nem volt titok a világ többi része számára. Rendszeres jelentések születtek erről, amelyeket sokszor lehetett olvasni európai és amerikai lapokban.
Például a New York Times 1938. július 4-i vezércikkében, amely kiemelte a német és osztrák zsidóság „nem enyhülő tragédiáját”, akiknek emiatt „nincs más választásuk, mint menekülni”. Az újság sürgette, hogy az amerikai kormányzat segítse a zsidó menekülteket, és ne engedje, hogy Németország megússza „megsemmisítési” politikáját.
Sokan aggódtak a helyzet miatt, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Franklin D. Roosevelt pedig lépéseket tett egy, a zsidók helyzetével foglalkozó nemzetközi konferencia előkészítésére.
Az eviani konferencia
Az eviani konferenciát 1938. júliusában tartották Franciaországban, Évian-les-Bains-ben. Összesen 32 ország képviselői vettek részt rajta. A konferencia fontos része volt az a vita, amit arról folytattak, hogy mit tehetnének a német és osztrák zsidók érdekében, és hogy milyen lehetőségei vannak az egyes országoknak a menekültek befogadására.
Sok résztvevő ország már korábban kvótákat állított fel a befogadható menekültek számáról. Mégis, a helyzet annyira sürgető volt, hogy reménykedtek abban, ezek a kvóták lényegesen növelhetők. A konferencia azonban épp ellenkező eredménnyel zárult. Az összes résztvevő ország közül egyedül a Karibi-térségi Dominikai Köztársaság ajánlotta fel, hogy egy rövid időre befogad kb. 10 000 zsidó származású menekültet. A többi ország kijelentette, hogy gazdasági helyzetük miatt nem engedhetnek be több embert. Azzal érveltek, hogy a még több menekült minden egyes országban növelné a munkanélküliek számát, illetve, hogy még több zsidó fokozná az egyes országokban az antiszemitizmust.
A kudarccal végződött konferencia után világossá vált, hogy a német és osztrák zsidóknak nincs hová menekülniük – épp akkor, amikor a náci üldözés egyre súlyosbodott. 
A vezetők nyilatkozatai
Alább találsz pár nyilatkozatot egyes, a konferencián részt vevő ország vezetőitől.
Franciaország és Nagy-Britannia azzal érvelt, hogy már elég sok menekültet befogadtak, és „nincs helyük több számára”.
Belgium és Hollandia küldöttei kijelentették, hogy országaik „annyira sűrűn lakottak, hogy nincs hely zsidó menekülteknek”.
Ausztrália kinyilatkoztatta, hogy jelenleg nincsenek „faji problémáik”, és nem áll érdekükben, hogy a zsidó bevándorlás bátorításával megalapozzák azt.
Svédország a küldöttség vezetőjén, Gösta Engzellen keresztül megmagyarázta, hogy az ország lehetőségei arra, hogy segítsék a zsidó „probléma terhének” könnyítését Európában, rendkívül csekélyek.
4.2.a Mit gondolsz az egyes országok által használt érvelésekről, miszerint nem engedhetnek be zsidókat? (ami az országok között megosztva kb. 19 000 embert jelentett volna)
4.2.b Mit tehettek volna a világ országai 1938-ban, és mit tehetnek ma, hogy segítsék azokat az embereket, akik háború, üldözés és zűrzavar elől menekülnek?
