Susanna Christensen

1933-1944

Susanna Christensen* Makón, egy délkelet-magyarországi kis városban született 1933-ban. Szüleinek, Lukács Józsefnek és Erzsébetnek egy kis szatócsboltja volt a Sírkert utcában. A család nagyon egyszerűen élt, nem voltak modern eszközeik, mint például a rádió vagy telefon, bár Zsuzsanna apja a háború alatt laptulajdonos is volt.

József tehetséges hegedűs volt. Néha egy barátja meglátogatta és együtt kamaráztak. Ezek boldog pillanatok voltak Zsuzsanna életében.

* Susanna lánykori neve Lukács Zsuzsanna.

1944

Susanna négy évig egy zsidó iskolába járt. Jó tanuló volt, és övé lett az egyik pad abból a kettőből, ami a zsidó diákoknak volt fenntartva a középiskolában. Azonban ő és egy másik, Erzsi nevű zsidó kislány gyakran célpontja volt egyik tanáruk antiszemitizmusának.

A magyar hatóságok megvonták a zsidók jogait. Susanna apja nem kapott engedélyt bizonyos cikkek árusítására. 1944 tavaszán a makói zsidókat gettóba kényszerítették. Susanna ekkor 11 éves volt.

1944

A gettóban Susanna közelebb került zsidó gyökereihez. Az öregek otthonának felügyelője, ahol a család meghúzódott, igen vallásos volt, és meghívta őket, hogy ünnepeljék meg az egyik zsidó ünnepet.

Egy nap megjelent a csendőrség, és arra utasította a zsidókat, hogy pakoljanak össze. Ezután az embereket teherautókon Szegedre szállították, és itt egy táborban helyezték el őket. Innen egy téglagyárban gyűjtötték össze, majd marhavagonokban tovább vitték őket.

1944-1945

1944-ben Susannat és családját az ausztriai Neudorf bei Bahnhofba vitték. Itt a zsidó foglyokat kényszermunkára ítélték egy farmon. November végén a bergen-belseni koncentrációs táborba deportálták őket.

A zsidó foglyoknak minden reggel a barakkok előtt kellett állnia létszámellenőrzésre. "Szörnyű volt ott Bergen-Belsenben," emlékszik vissza Susanna. "Nem láttunk világosságot." Apja titokban naplót vezetett, amiben mindent feljegyzett a táborban történtekről.

A háború vége és a későbbi évek 1945 és utána

1945. április 15-én felszabadították Bergen-Belsent. Két nappal később meghalt Susanna apja.

Egy hónap is eltelt a felszabadítás után, mire Susanna és édesanyja annyira megerősödtek, hogy már fel tudtak állni és sétálni. "Úgy nézett ki, mint egy szellemváros" emlékszik vissza Susanna. "Mindenki lepedőbe burkolva járkált."

Júliusban Susannának és anyjának felajánlották, hogy Svédországba mehetnek. Miután három hetet eltöltöttek karanténban és hat hónapot rehabilitáción, új élet kezdődött számukra Svédországban.