Ez a feladatlap olyan videóinterjúkat és szövegeket tartalmaz, amelyek a gettók létrehozását, illetve a gettókban uralkodó életkörülményeket mutatják be. A feladat elvégzése fejlesztheti azt a képességedet, hogy felismerd a történelmi események fontosságát a mi életünkben is, valamint a demokratikus értékek és az emberi jogok megvédésének és fenntartásának szükségét. Ezen kívül jobban megértheted a helytörténelmet azoknak az embereknek a tanúságtételével, akik itt jártak ezeken a helyszíneken.

Feladat

Olvasd el a szöveget, majd végezd el a feladatokat!

A gettók létrehozása

A „gettó” szó Itáliából ered, Velence zsidónegyedét nevezték így. A város zsidó lakosainak ezen az elkülönített részen kellett lakniuk, amit 1516-ban hoztak létre.

A németek szinte rögtön azután, hogy 1939 szeptemberében megszállták Lengyelországot, hozzáfogtak különleges területek, az ún. gettók kialakításához. A zsidókat arra kényszerítették, hogy itt éljenek, elzárva a lakosság többi részétől. A gettók területeit gyakran olyan városokban jelölték ki, amelyek szomszédságában már addig is sok zsidó élt, és igen szegény vidékek voltak. Az ott élő nem zsidóknak ki kellett költözniük.

A második világháború idején a gettókat főleg a megszállt Lengyelország területén hozták létre, de ugyanígy léteztek gettók a balti államokban, Fehéroroszországban, Ukrajnában, Csehországban és Magyarországon. A legnagyobb gettót Varsóban alakították ki, ahol 400 000-nél is több embert börtönöztek be egy alig nagyobb, mint 3,4 négyzetkilométernyi területen.

Sok gettóban arra kényszerítették a foglyokat, hogy falak, kerítések és szögesdrót mögött éljenek, de volt néhány fal nélküli, „nyitott gettó” is.

Mindazonáltal a zsidóknak szigorúan tilos volt a gettó határait elhagyni. Azok, akik mégis megpróbáltak elrejtőzni, mások segítségére szorultak a túléléshez.

1942. június, a Żelazna utca 70. és a Chłodna utca 23. sarkán (keletre). A Żelazna utcának ez a szakasza kötötte össze a németek által elfoglalt Varsó "nagy gettónak" és "kis gettónak" nevezett területeit.

A gettók belső közigazgatására a németek létrehozták a többnyire idősebb zsidó hitközségi tagokból álló Zsidótanácsot.

Minden lényeges döntést azonban, ami alapján a zsidótanácsoknak kellett irányítania a gettó életét, a német hatóságok hoztak. A végrehajtás a gettó rendőrségének volt a feladata, akik csakúgy mint a zsidótanács, szintén a németek bábjai voltak, és akár az életükkel játszottak, ha nem teljesítették a németek parancsait.

Transzportok százait küldték Németországból és Nyugat-Európa más részeiből a messzi keleti gettókba, pl. a litvániai Rigába vagy a fehéroroszországi Minszkbe. Sok embert kényszermunkára hurcoltak. 

A gettók csak ideiglenes megoldásnak számítottak arra, hogy a zsidó lakosokat ellenőrzés alá vonják és elkülönítsék. Idővel, amint a németek kifejlesztették a tervüket a „zsidókérdés végső megoldására”, a gettókat felszámolták, és azokat az embereket, akiket a kényszermunkára alkalmatlannak ítéltek, tömegsírba lőtték, vagy megsemmisítő táborokba szállították.

Élet a gettóban

A zsidók a gettókban elszigetelve és szélsőségesen nehéz körülmények között éltek; sokan éheztek, nem volt elegendő víz, a higiéniai viszonyok borzalmasok voltak, hol a forróságtól, hol a fagytól szenvedtek, és akadály nélkül terjedtek a fertőző betegségek. Ezen körülmények miatt nagyon sokan haltak meg éhínségben és betegségben, vagy egyszerűen megölték őket.

A nyomorúságos körülmények ellenére a zsidó foglyok közül többen mégis próbáltak valamiféle ellenállást szervezni, ki-ki akár egyénileg, legalább lelkileg, de vannak példák a fegyveres felkelésre is. Földalatti civil mozgalmak alakultak, hogy élelmiszersegélyeket juttassanak be, árvaházakat, népkonyhát működtessenek, mentőakciókat hajtsanak végre, vagy segítsék a lelki ellenállást (iskolák, kulturális, közösségi és vallási élet szervezése). Zsidó politikai pártok fegyveres ellenállással válaszoltak a náci elnyomásra: körülbelül 100 gettóban keltek fel a zsidó foglyok a megszállók ellen.

A német közigazgatás osztotta szét az ételt a gettók között. Változó volt az ételhez való jutás szintje. 1940 októberében a varsói gettó lakóinak hivatalos fejadagja kb. napi 200 kalória volt, néha kevesebb. Senki nem élte volna túl feketézés nélkül, és gyakran a gyerekek csempésztek be élelmet különböző lyukakat és nyílásokat használva a gettó peremén.

Megközelítőleg a lakosok által elfogyasztott étel 80%-a csempészetből származott. A hivatalos német fejadag a nem zsidó lengyeleknek kb. 700 kalória, míg a Lengyelországban élő németek számára kijelölt fejadag napi 2600 kalória volt.   square.jpg

 

1. feladat

Olvasd el a szöveget a gettók létrehozásáról és körülményeiről! Majd válassz ki két klipet az alábbiak közül, és hallgasd meg a túlélők interjúit, akik a gettóbeli körülményekről beszélnek!

  • Amikor hallgatod az interjúkat, figyeld meg, hogyan írják le ezek az emberek az életüket a gettóban. Azután próbáld meg leírni a hasonlóságokat és a különbségeket az egyes gettók között egy Venn-diagram segítségével.

A Venn Diagram itt letölthető       |   Ha regisztrált felhasználó vagy töltse ki online ezt a Venn Diagram >>

A lodz-i gettó (Litzmannstadt gettó) a németek által megszállt Lengyelországban. Interjú Jakob Ringart holokauszt túlélővel (angol) >>

A sosnowieci gettó  a németek által megszállt Lengyelországban. Interjú Lea Gleitman holokauszt túlélővel (angol) >>

A Miskolc melletti mezőcsáti gettó, Magyarország. Keller László holokauszt túlélő interjúja >>

A varsói gettó a németek által megszállt Lengyelországban. Interjú Janina Bauman holokauszt túlélővel (angol) >>

 

2. feladat

Nézd meg az alábbi térképet, kattints az egyes gettókat jelölő „gombostűkre”, és olvasd el a leírásokat! 

  • 3.3-2a Mit tudsz meg a leírásokból a gettókban tapasztalható életkörülményekről?

square.jpg   Különbségek

  • 3.3-1a Különbségek (az első kiválasztott gettó)

square.jpg   Hasonlóságok

  • 3.3-1b Hasonlóságok (mindkét gettó)

square.jpg   Különbségek

  • 3.3-1c Különbségek (a második kiválasztott gettó)